A rúnákról

Mik is azok a rúnák?.. A rúnák jelek. Régi emberek régi jelei. A végletekig profanizálva a rúnák egy rovásírásos abc a germán népek hajdani szállásterületein. Első tárgyi emlékeiket a Krisztus születése előtti pár évtizedből sikerült megtalálni. Mivel a legkorábbi időkben inkább bomlékony anyagokra (fa, bőr) vésték őket használóik, kevés maradt fenn közülük. Alkalmazásuk pontos kezdete ugyanezért nem is fejthető meg. Minden bizonnyal kialakult íráskultúrával rendelkező, délebbi népektől vették át a jelek ősformáit. Az írás terjedése feltételezhetően valahogy így történhetett szerte a világon. A rúnák története és tulajdonképpeni megszületése azonban egy nagyon sajátos jellemzőben eltért a szokványos írásátvételtől.

A rúnák első alkalmazói értelemszerűen hosszú történelmet tudhattak maguknak, mint minden más nép. Hosszú történelmük során differenciált képet kellett kialakítaniuk önmagukról, az őket körülvevő világról, a létezők közötti viszonyokról, az életüket jelentősen befolyásoló tényezőkről. A hajdani germánok, sok más néphez hasonlóan sámánisztikus szemléleten belül fogalmazták és élték meg ezt az említett, bonyolult viszonyrendszert. Az eddigi jellemzőkből következik, hogy nagyon közvetlen kapcsolat fűzhette ezeket az embereket az élethez, az életükben megjelenő mindenféle jelenséghez, tényezőhöz. Sámánisztikus értelmezési rendszerükben specifikus és valamilyen módon talán beazonosíthatóan is elkülönülő élmény-típusok jelentek meg a legfontosabb viszonyulások, erők, összefüggések átélésében, felidézésében. Bizonyára voltak már szavaik is összefüggésben mindezzel, ahogy ez rendszerint az emberi kultúrák esetében jellemző volt. Ezen élmény-típusok közül több, istenségként neveztetett meg. Tehát feltételezhetően a rúnák ősformáinak kialakításakor már létezett egy differenciált és intenzíven átélt világkép, az életet átszövő jelentős hatásokról és viszonyokról. A jelek, a korai népességek számára a transzmisszió csodáját testesítették meg. Nem evidencia volt még számukra a jelhasználat, hanem kizárólag mágia. A tetszőleges idői-téri reprezentáció egy kiváló eszköze. Szimbólum..

Sajátosnak neveztük a rúnák történetének alakulását az imént, és most láthatóvá is vált, mi ez a sajátosság. A rúnákat ugyanis információ rögzítés és visszanyerés helyett alapvetően mágikus célokra használták. Csak joval későbbi korokban kezdődött a konvencionális írásként való alkalmazásuk. Egyes vélemények szerint azonban továbbra is eltérő alakjukat használták mágikus és írásos célokra. Izlandon még a 17. században is alkalmazták a rúnamágiát, csak a boszorkányperek hatására gyengült meg alkalmazottsága. Azt lehet mondani a fentiek alapján, hogy a rúnákat az őket létrehozó és éltető embercsoport a saját kultúrájuk sűrített, ezoterikus tudásának szimbólumaiként alkalmazta. Az "erők", emberi élménytípusokon keresztül fejeződtek ki, amelyeket a rúnajelek koncentráltak végül oly összetett és dinamikus hatású formákká..

A különböző korokban és népek között többféle rúnakészlet is megjelent, illetve került alkalmazásra. A legrégebbi rendszer, az úgynevezett "öreg Futhark" még 24 jelet tartalmazott. A legkésőbbi skandináv rúnarendszerekben azonban már csak 16 jel szerepelt. Köztes időszakban volt jellemző az angolszász rendszer, ami akár 34 jelet is tartalmazhatott. A jelekhez konvencionálisan tartoznak ún. "Stadha"-k (rúnaállás) és "Galdr énekek" (intonáció).

Fontos tényt kell hangsúlyozni végül a rúnákkal kapcsolatban. Ahogy látható volt az előző sorokból, a jelek és szimbolikájuk kialakulása teljességgel mentes volt minden olyan torz politikai jelentéstől és kontextustól, ami a XX. század egyes eseményeihez asszociálták a rúnajelek egy speciális csoportját. A manapság egyre elterjedtebben tanulmányozott és felelevenített "öreg Futhark" rendszer pedig teljes mértékben mentes minden ilyen vonatkozástól.

© Minden jog fenntartva.

elethelyzetanalizis